Elképesztő, mennyire repül az idő, 2,5 hónapja vagyok itt. Az utolsó bejegyzés óta jó sok idő telt el, de van mentségem több is. Először is a felfoghatatlan mennyiségű program amit nekünk szerveztek az egyetem részéről, másrészt a felfoghatatlan mennyiségű program amit magunknak szerveztünk, meg amúgy az egyetemre is be kell járni néha.
Harmadrészt egy hétre megbetegedtem korábban ami marha jól jött amúgy. Na de lépjünk tovább, egyébként is azt mondják hogy a magyarok szeretnek a gondjaikról/bajaikról/betegségeikről hosszasan beszélni a publikumnak...
Felveszem a fonalat amit legutóbb tettem le: a rendőrautóhoz mentem és megkérdeztem, hogy mégis merre van a kollégium, tudnak-e segíteni. Hosszas tanakodás után kiderült, hogy fogalmuk sincs de azt mondták üljek be a kocsiba és elvisznek. Na ez annyira jól sikerült, hogy 30 percig köröztünk a környéken pedig tudtam, hogy max. 10 perc sétára van a szállás, csak nem tudom hogy merre. Elvittek az egyetemre és kérdezték, hogy ez az? Nem tudom mikor láttak olyan hülyét, aki hajnali 4-kor az egyetemre akar menni. Mindenesetre a fél óra végére, amikor már az egész kerületi rendőrkapitányság minden ébren lévő dolgozója különböző ötleteket osztott rádión végre valahára megtaláltuk a szállást. Rövidre fogva a történetet, mindenképpen olcsóbb túra volt mint taxival menni akikről mint tudjuk - és ez előkerül még - szintén teljesen sötétben tapogatóznak, hogy mi merre van.
A legutóbbi feltűnésem óta eltelt időben egyetemet is váltottam, hiszen a török nyelvi kurzus január végén kifutott, s február elején akárcsak a BME-n itt is elkezdődött a tavaszi szemeszter, de immár máshol. Természetesen ez azt is jelentette, hogy újra egy teljesen ismeretlen közegbe csöppentem, újra rengeteg idegen ember közé. Mivel ez ( İstanbul Technical University ) egy lényegesen nagyobb egyetem, mint a Şehir Üniversitesi így az erasmus hallgatók mennyisége is jóval nagyobb volt. Aki semmit nem tud az ITÜ-ról (Istanbul Technical University) annak rövid áttekintésben annyit, hogy 20+ ezer hallgatóval működnek 5 kampuszon amiből az egyik, a "fő" kampusz a Maslak (vagy Ayazağa), ahol rengeteg épület van, sport és szórakoztató/kikapcsolást biztosító aktivitási lehetőséggel, 0-24/7 működő nagy könyvtárral, hatalmas menzával (ahol ebéd és vacsora is van), futballstadionnal ahol májusban Justin Timberlake, Metallica meg Aerosmith koncert lesz például, meg sok lényegesen cizelláltabb büfével mint amivel a BME-n lehet találkozni. Az egész nagyon az amerikai vígjátékokra hasonlító egyetemi kampusz képét mutatja, szerencsére az én óráim is itt vannak, élvezem az ottlétet.
A többi kampusz tulajdonképpen egy épület a város más pontjain (három közel egymáshoz, a negyedik a boszporusz partján mivel ott hajózással kapcsolatos oktatás folyik), régebbi stílusban. Néha ezeken a helyeken is megfordulok, mert az ESN iroda nem Ayazağa-ban van. Az oktatás színvonala jó, különösen az MSc-s programok vannak egészen máshogy megszervezve, mint amit otthon tapasztaltam. Az persze magától értetődő, hogy a 100%-ig angol nyelven folyó MSc-s képzéseket főleg csak keresni lehet a BME-n, találni már nehezebb (itt szinte az összes MSc angol nyelven van). Azt persze senki se gondolja, hogy emiatt mindenki anyanyelvi szinten beszél angolul (ahogy én sem), de mindenképpen profitál belőle az ember ha angol nyelven hallgatja a tárgyakat mivel számtalan szakkifejezés, terminológia szembejön az előadások során amik szótárból meg nyelvi könyvekből, regény olvasás és filmnézés során sosem, bár ez utóbbiak is kétségtelenül fejlesztik az angoltudást.
A bejegyzés zárásaként annyit még az újabb 1,5 hónappal a hátizsákomban: 1. az ügyintézés nagyon lassú, különösen a rendőrségen ahova mindenkinek tartózkodási engedélyért kell folyamodnia, aki egy hónapnál hosszabb időt akar eltölteni az országban. Én január 20-án indítottam meg a folyamatot és tegnap délután (március 25.) tudtam átvenni. De általánosságban is jellemző, hogy a közügyek intézésénél mindenhol marhára ráérnek. Nekem összesen háromszor kellett a rendőrségre mennem (egyszer este), és az utazások - bár nem lakom annyira messze, de legalábbis tömegközlekedés szempontjából - valamint az ott töltött idő mindenképp 5 órán túl vannak, de lehet hogy 6-on is.
2. A turistáktól bűzlő helyeken a törökök sem úgy viselkednek, mint ahogy egyébként. Az azonban számomra érdekes volt, hogy még ezeken a helyeken is (Sultanahmet és Hagia Sophia környéke) ugyanúgy 35-40 forintba kerül egy képeslap, mint bárhol máshol. Nem tudom a Budai Várnegyedben mennyibe kerül, de nem lepne meg ha 300 alatt nem találnánk. Szóval nem szükségszerűen akarják lehúzni a látogatókat, persze ha valaki nagyon vágyik rá akkor tud áron felül vásárolni. A turisták által kevésbé preferált helyeken azonban nagyon szeretek mozogni, nagyon kedvesek az emberek, érdeklődőek és tudnak meglepő dolgok történni. 2014-ben például én már nem számítottam arra, hogy egy kávézóban a nyugtáért folyamodván, a "honnan jöttél" kérdésre adott válaszom utáni első reakció az lesz, hogy "Puskás".
3. A taxisokban továbbra sem lehet megbízni és mindenkinek nyomatékosan felhívom a figyelmét aki ide jön, hogy ő se tegye. Akár egy óra dugóban ücsörgés és plusz ezer forintok bánhatják a bizalmat. A legutóbbi jelentkezésem óta már van török sim kártyám, mobilinternettel, kétféle térképpel (Google Maps meg Sygic) így már jobban biztonságban érzem magamat. Ennek ellenére múlt héten megint elfelejtettem ezt a főtételt alkalmazni és megbíztam a taxisban, mivel feltűnően magabiztosan viselkedett. Aztán amikor az objektumhoz közelítvén lelassított (pár utcára voltunk csak), lehúzta az ablakot félig és félig kérdően kifelé tekintgetett az ablakon (járókelőt keresve, akit megszólíthat) akkor tudtam, hogy baj van. Szerencsére nem késtem el onnan ahova mentem, de kicsit felidegesített. Továbbra sem tudom felfogni, hogy egy ekkora városban hogyan tudnak a taxisok GPS nélkül közlekedni (ahogy a beszámolóim mutatják: sehogy). Én sem vagyok persze olyan aki vakon követi a GPS-t (akár gyalog, akár kocsival) de egy nagyon jó támpont, hogy mégis hol a pékben vagyunk.
4. Az isztambuli időjárás olyan mint egy nő, nem lehet megbízni benne.
Folytatása következik (ahol majd még leírok pár dolgot, ami most nem jutott eszembe.)
